Csütörtök
2024.05.02
03:50

Belépés

Keresés

Naptár

« Május 2024 »
H	K	Sze	Cs	P	Szo	V
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31

Barátaink:
Honlap létrehozása Ingyenes online játékok Online Munkaasztal Oktató videók uCoz Rajongók Oldala

Statisztika
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0

Egedy Zita

Részlet a regényből

Augusztus végi este volt.

Holnap szeptember elseje.

A környéken minden szinte gyanúsan nyugodt volt. Igaz, ez amúgy is nyugodt, csendes környék, de akkor is valami fojtott nyugalom érződött. Nyoma sem volt a holnap kitörő reggeli rohamnak. Mindenki tolul a munkahelyre, gyerekek az iskolába… vége a nyári szünetnek.

Köntösben ültem a teraszon, egy székben, sötét volt már, és hallgattam a fenyőfák suttogását.

Az egyik budai hegy panorámás részén lakom egy kis magánházban, ahol nem nagyon szép a kilátás, de legalább csend uralkodik.

Kis, földszintes ház, még a kilencvenes évek elején épült, a kert sem nagy, de pont elég egy ilyen magamfajta antikertésznek. Néhány fenyő, fa, bokor, és pár szál virág. A többi fű. Meg egy hintaágy.

Olyan békés volt minden. Nagyon jólesett arra gondolni, hogy holnap visszatérek a munkámhoz, és aztán kezdődik az egész elölről. Viszontlátom a kollégákat, meghallgatom a nyári élményeiket, és folytatom a nyomozást eltűnt személyek után. Igen, ez vagyok én. Nyomozónő, fegyverviselési engedéllyel.

Amikor bemutatkoztam, és elmondtam, hogy foglalkozásomat tekintve eltűnt személyek után kutatok, és megállapították, hogy húha, ez a nő nyomozónő, mindenki azt hitte, hogy én valami kőkemény, határozott, rámenős hölgy vagyok, akivel nem lehet viccelni, és dőlnek utánam a férfiak. Nos, a férfiak nem bomlottak utánam, mivel nem voltam valami feltűnő jelenség, és bár a munkámban elég határozott voltam, ha nem dolgoztam, akkor átváltoztam csendes, kiegyensúlyozott, szerény nővé, és nem törtettem előre a határozott szinglik magabiztosságával. (Mielőtt valamelyik kedves olvasó kiakadna, elmondom, hogy nem szingli voltam, hanem egyedülálló nő.) Igaz, többen mondták már, hogy szép vagyok a sötét hajammal, meg minden, de ez nem volt elég. A férfiszívek meghódításához kisugárzás is kellett, ami nekem valahogy nem volt meg. Valahol ottmaradt az állami gondozás gyerektömegei közt.

.............

Az ominózus lakás előtt egy fiatalember álldogált, kétségbeesett arcot vágva.

- Jó napot kívánok! – köszönt udvariasan, és miközben kezet fogtunk vele, éreztük, hogy remeg. – Maguk a rendőrségtől jöttek?

- Igen – válaszolt Jenő. – Én Kárlócy Jenő nyomozó vagyok.

- Én pedig Makár Stefánia, szintén nyomozó – mutatkoztam be.

- A nevem Dési Miklós. Az anyám eltűnt. A szomszédok értesítettek ma délután, hogy feltörve találták a lakásajtót.

- Befáradna velünk a rendőrségre vallomást tenni? – kérdezte Jenő Dési úrtól.

- Hogyne, természetesen…

- Addig a helyszínelők elvégzik a dolgukat.

- Szeretném, ha tudnák, hogy a szomszédok bementek a lakásba, miután nyitva találták az ajtót… biztos lesz sok nyom tőlük is…

- Értem – bólintott Jenő. – Ez esetben egy kicsit bonyolultabb lesz a nyomozás.

Miközben a kocsihoz kísértük, biztos voltam benne, hogy szegény Dési Miklós egyre nyomorultabbul érzi magát.

.....

- Mi van, ha Mária néni meglátott valamit a szomszédban? És el kellett hallgattatni…

Jenő összeráncolta a homlokát.

- Elég meredek elképzelés. Miért nem ölték meg a nénit? Miért rabolták el?

- Talán nem olyan sötét lelkűek…Talán… az a szomszédasszony, meg Dési is azt mondta, hogy Mária néninek hétfőn furcsa hangja volt, vasárnap pedig nem. És azt mondta nekik, hogy furcsát álmodott… Mi van, ha nem is álmodott?